Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sámánasszony

2009.02.26

 

A történet rigmusai  Götli Kinga lelkéből fakadtak.

 

*************************************

Sámánasszony amíg a napfelkeltére várt, átengedte magát a Szél erejének. Egy asszony rosszul lett az éjszaka, nem bírta tovább a szíve elviselni férje halálát. Most ő várt a gyógyító kunyhóban. A sötétség már gyengült, de a Sámán nem akart az Alsó Világba indulni a Nap ereje nélkül.

A kunyhóban már szóltak dobok, a beteg asszony körül gyógynövényeket égettek egész éjjel.

Sámányasszony szólt a Földhöz, a Szélhez,  a felkelő Naphoz, és a forrás vizéhez, amely a törzs fája mellett fakadt.

 

Elem-Elem, Szerelem,

Tûz, Víz, Föld kell nekem!

Kapjon szárnyra Levegõ,

Elemekbõl Ember nõ!

 

Sámánasszony hangjára megéledni kezdett a nehéz éjszakai sötétség.  Pacsirta hangja törte meg  az  éj sötét mélységét.

 

Ember nõjön s Szerelem,

Áldott Fényû Kegyelem!

 

Sámán hangja magasra szárnyalt, és  a  Nap első sugara vörösre festette az ég alját.

 

Parázsból pattan Õsi Szikra,

Lelked Lángja Hited Titka!

 

A Forrás csobogása a hajnal első sugarára  új élettel töltődött fel.

 

Örök Tenger, Tiszta Forrás,

Legyen részed Igaz-mondás!

 

Talpa alatt a Föld zöldje megélénkítette az újra kezdődő nap erejét.

 

Anyag-Léted FöldAnya,

Valóságunk Otthona!

 

Az ébredező Szél végigsimította az ébredő világot és kisöpörte az éjszaka nehéz árnyait.

 

Széllel szálló Fénylõ Álmom,

Hejj, de szép most a Világom!

 

Áradt az ébredő erő , hogy az embereknek új reményt és hitet adjon a kezdődő naphoz.

 

Szív-Szeretet, Boldogság,

Égi-Földi Királyság!

 

Hívta a Nagy Szellemet, a beteg asszony Felső Világban élő lelkét, az erőállatait , hogy segítsenek.

A Nap végre felkelt teljes erejében, a Sámánasszony elkezdhette a lélekvisszahívást a beteg asszonyhoz. 

Kezét az asszony homlokára és szívére tette, és elindult visszafelé az időben, miközben énekelni kezdte a hívó rigmusokat.

 

Hej lelkem, merre szaladsz,

Ezer szálon Egybe maradj!

Életfában Titkos Tudás, Lélekrészből ezer forrás!

Fonás, forrás, csavart inda,

Élet-Forrás, Ősi minta!

 

A hangja egyre erősebb lett , a dallam egy magasabban szárnyaló miközben hívta a leszakadt lélekrészt.

Aztán hirtelen csend lett, a dobok is elhallgattak. Az Alsó Világba tért le a Sámánasszony a meghalt férjhez, hogy visszakérje az asszony lelkét.

Senki nem merte ilyenkor a Sámánasszonyra emelni a tekintetét , nehogy megzavarják utazását a világok közt.

A halottat átsegítette a Felső Világokba, hogy végre hazataláljon, az asszony megszakadt lelkét pedig  visszahívta a testbe.

 

Lassan , rigmusosan felhangzott újból a sámánének.

 

Hej Erdő, kerek Erdő

Ezer fád most újra felnő.

Koronájuk égbe szalad.

Ezer szálon Egybe maradj!

Tudás, Tudás, Ősi Tudás, Szívedben az Igaz-Forrás!

 

A lélek rögzült az ének erejétől. A Sámánasszony hangja egyre erősebb lett, ahogy énekelte az ősi rigmusokat. A dobok ismét megszólaltak, az éneket lassan átvették a sátorban lévők.

Hívták vissza az asszonyt az új napra, új életre.

 

 

 

.