Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vándor 5.

2011.11.09

 

Vándor a HadÚr bolygójára távozott, hogy információkat gyűjtsön. HadÚr az Orion köd rejtekén építette fel bázisát, mert innen tökéletesen szemmel tartotta a sötétség lezárt rendszereit, és a határmezsgyéket. Sokan megfordultak a KéKbolygón minden rendszerből, mert a poláris világok fenntartása és ellenőrzése komoly diplomáciát igényelt. Vándor itt nőtt fel a HadÚr mellett, eredetére már szinte nem is emlékezett. Fény őrző szolgálatban állt, és a HadÚr bárhová is küldte el, mindenhol védenie kellett az árvákat, az elesetteket, a gyengéket. Most viszont tanácstalan volt.

A gyermek személye és a képei is megzavarták. Abban sem volt biztos, hogy mindazt elmondhatja e a HadÚrnak, hogy egy unikornissal és egy tiszta fajúval indult útnak. E sem hinné, hisz köztudott, hogy unikornisok nem lépnek át határokat, és a tiszták fajtája is nagyon ritka már, és ők sem érintkeznek senkivel sem. És most egyszerre mindkettő őhozzá csatlakozott.

És mindeközben még saját fajtáját is látta árulóként a sötétség egyik világában.

Híreket szerzek, hátha más furcsa is történt a világokban… gondolta magában.

Belépett a Csarnokba, ahol a különböző fajok képviselői gyűltek össze időről időre. A Csarnok közepén volt a kerekasztal és a 9 trón, ahol a HadÚr tartotta a Tanácsot . Minden trón egy fajhoz tartozott, a asztal pedig egy örvénylő rendszer volt, amelyen keresztül a Rend fenntartható volt, amíg minden trónon valaki helyet foglal , és ez a valaki igaz szívű.

HadÚr éppen tanácsot tartott. Hatalmas teste messzire kitűnt, mélyen bongó hangját az egész Csarnok hallhatta. A HadÚr egy ősi sárkányrend lovagja volt. A lovagi törvényt, a rendet szolgálta minden tudásával. Vándor gyorsan megértette HadÚr messze zengő hangjából, hogy egyre több támadás éri a KéKbolygót olyan idegen fajoktól, akik át akarták venni az uralmat a sötétség birodalmai felett. Azt is megértette, hogy az idegenek nem tartják be a diplomácia útvonalait, és a szabályokat, hanem öntörvényűen átlépik a határmezsgyét. Bár nem igazán értette ezt miképpen tehetik, hiszen ez szinte lehetetlen volt, de a kislány által mutatott kép is erre vallott.

Hirtelen elszánta magát, és határozott léptekkel az Asztal felé indult. Tisztelettel húzódtak odébb útjából.

  • A legjobbkor jöttél fiam, nagy szükségem van rád – a HadÚr hangja megmelengette Vándor szívét. Apjaként tekintett a Lovagra, és nagyon tisztelte, hogy ennyi időn keresztül ekkora rendet tudott tartani a birodalmak közt.

  • Átküldenélek a túloldalra. A mieink lelkét megfertőzte egy idegen faj, tudnunk kell, hogy mi módon állítsuk meg őket. Ha átbillen a sötétség és a fény aránya, akkor elpusztulhat az a világ. Márpedig a ragály gyorsan terjed, és elveszi az emberek eszét. Négyszemközt elmondom majd a tervet. Keress meg a Tanács után, és elmondom a döntést.

  • Értelek Uram. Úgy lesz.

Vándor hátrébb húzódott, és hallgatta a népek fecsegését, suttogását, a Tanácsban szólókat és közben gondolkodott, hogy mi tévő legyen. A sötétség világában át kell mennie mindenképpen. De oda nem viheti még magával a rábízottakat. De a HadÚrnak sem szólhat róluk. A teronoknál nem hagyhatja őket hosszú távon, hiszen érezte belőlük a tanácstalanságot. Ráadásul azt is tudta, hogy a teronoknál az idő másképpen telik. Sokkal gyorsabban mint más világokban, és ki tudja milyen hatással lesz ez Moirára és a kislányra.

De akkor hová vigye őket? Végignézett az asztalnál ülő fajok képviselőin. Tiszta szívű mind mind, de a fajuk, létezésük biztonságát nem tennék kockára egy ilyen időszakban.

Többet kell megtudnom a túloldalról. – döntötte el magában. Amiket eddig hallott, az számára kissé érthetetlen volt, és nem is nagyon tudta hová tenni magában ezeket a mondákat, híreket.

Még a HadÚr mesélte el neki gyermekkorában ezek nagy részét. Szövetséget kötöttek a fajok , a birodalmak egymással, hogy a tudásukat összevegyítik, hogy egyesítik erőiket egy fajban, hogy a fejlődésük magasabb fokra léphessen. Ehhez a birodalmak középpontjában létrehoztak egy világot saját erőikből a teronok segitségével, hosszú időre lezárták, és hagyták fejlődni a maga rendje szerint. Meghatározott időnként beléptek a rendszerbe a Ellenőrzők és a Végrehajtók, hogy felmérjék a fejlődést, és ha kell változásokat eszközöljenek. Amikor az élet első megnyilvánulásai megjelentek, és a 2. dimenzióba lépett a fejlődés, HadÚr akkor került a posztjára, és Vándor pedig nemsokra rá megérkezett a Csarnokba, hogy FényŐrré nevelődjék. Ez már nagyon régen történt. A lezárt világok időrendje azóta többször változott, korszakok jöttek és mentek, a fejlődés , a fajok keveredése pedig megtartott ütem szerint haladt. Vándor néha hallott híreket, és nem nagyon kívánkozott soha azokba a világokba, HadÚr pedig meg is kímélte tőle. Más világokban is sok probléma és igazságtalanság akadt. Most viszont oda kell mennie.

Közben eszébe jutott, hogy kitől is szerezhetne információkat mielőtt elindul. A Boszorkány sokszor megfordult a KéKbolygón, és ő sokat átjárt a lezárt világokba is. HadÚr végrehajtóként küldte át, ha változtatni kellett sorsok , vérvonalak menetén.