Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KeresztÚt

2011.12.07

Ez év karácsonyára, amit az ember valamikor megjelölt a szeretet, az összefogás napjának, beérik a régóta érlelt gyümölcs. Ez évben módot és lehetőséget kaptatok, hogy átértékeljétek meghasonlott lelketek minden megmaradt fájdalmát. Többször megismételtettünk veletek élet helyzeteket, hogy mindig más és más megoldás és érzés minta jöjjön fel bennetek. Sok számlát kiegyenlítettetek, sok erőhöz hozzájutottatok. De az egység rendjét még nem igazán értitek.

A karácsonyi készülődés azonban felébreszt bennetek gondolatokat. Vajon minek is örülne a család a barát? Ha messze is jártok a helyes választól, de a törődés lángjai körbefonják szívetek, és a magatok módján mégis a gondolataitokat egységbe rendezitek.  A magányos embernek, ki már nem is emlékszik mikor választotta és miért a magányt, feltör a lelkében a társ, a barátok utáni vágy. Hogy mit is kezd utána ezzel az érzéssel, már az ő döntése.

Gyűlöli és fájlalja és magányát táplálja, vagy a változást választja e?

Melyikőtök marad áldozat és ki válik cselekvővé? A mögöttetek álló év erre tanított benneteket.

Hogy ki leli meg a szegénységben az értéket? Ez a másik döntés.

Az érték a szem elöl rejtve van. De a szív előtt nem. Mekkorára mertétek nyitni szívetek  a dualitás világában? És mennyire féltitek önmagatok a viharban? Mertek e saját jobb jövőtöknek hangot adni, és gyermekeiteknek új világot építeni?

Díszes halott fák köré, pompázó élettelen fényekbe, színes pompás csomagokba rejtitek e  az értékeitek, vagy a jó szó és nemes gondolat válik értékké? Imádkozol e szeretteidért, adsz e hálát a napfényért és az életért? Megköszönöd e hozzád érkező lehetőségeket?

Ha fel sem mérheted mások segítségét, de próbálod e érteni a szó nélküli szeretet mindenható erejét?

Vagy elzárod magad, és tehetetlenül vádolod a szó nélkül adókat, mert nem ér el hozzád az üzenetük?

A szív csakrában él a hálómátrixotok középpontja, a Mag. Mostanra 5 fényminőséget kellett bekötni, ami ebben a csillagrendszerben utat nyitna nektek saját bőségetekhez. A fények mind más és más minőséget hordanak és más csillagrendszeri megtapasztalásokat hoznak. Ezek a fények már eljutnak azokhoz, akik ezt feladatul tűzték ki ezen életükre.  A szív elzáródásai szabnak gátat a fények találkozásának és harmóniába rendeződésének. Mára már eredetetek gyökereinek fájdalmait tárjátok fel, hogy ez év végére minden fényetek a szív csakrátokban összeállhasson.

A fények  feltárják a kincses ládát, amelyet őriztek magatokban…

Testetek pontosan ott fáj és mutat elváltozást, ahol a helytelen érzelmi minta rögzült. Amilyen gyorsan kialakul, olyan gyorsan el is múlik, ha a megoldáson töritek magatok és nem a sajnálkozáson. Agyatok aktív része megnő, mert nagyobb térlátásra lesz szükségetek.  A 4. dimenzió világa már megköveteli, hogy értsétek mások igazságát, és a behelyezkedést a nagy egészbe. Átlátni az időt, érteni az összefüggések hálórendszerét, az ok okozati rendeket, az egyes emberek rendszerbe helyezkedését a jövő év kihívása lesz. Vannak előttetek járók, akik saját fájdalmuk, küzdelmük árán tárták fel az idő –tér  sűrű anyagba zárt kódjait, hogy kapukat nyissanak nektek a csillagösvények felé. Nektek már csupán át kell venni tőlük ennek tudását.

Az emberiség elérkezik a KeresztÚthoz, ott átadja magát a csillagok fényének, újratöltődik és elindul egy új ösvényen, amely mára már tisztán megmutatja magát a keresők előtt.

A KeresztÚtnál lesz, aki az értéktelen csillogó kincseivel próbálja leróni az útadót , de őrá még megfeszíttetés vár. Lesz, aki csak tárt szívét hozza el, saját letisztul erejét, és ő már kiegyenlítette az útadót , szabadon léphet az új ösvényre.  Mint minden keresztútnál, itt is Jézus várja az érkezőket, mert ő volt az, aki áldozata árán nyitotta meg 2000 éve, a most záródó ösvényt.  Az útadó ezért őt illeti, neki adja vissza az ember  tárt szíve minden kincsét.